Ahogy a Budapest Pride mai rendezvénye szabályzata előírta, úgy regisztráltak a radikálisok és kaptak e-mailben visszaigazolást a szervezőktől, hogy részt vehetnek a Pride Academy: Stonewall Öröksége eseményen.
Ez azonban a rendezvény bejáratánál már nem igazán volt releváns, hiszen a regisztrált Mi Hazánk Ifjai tagjait és Budaházyékat nem engedték be, mert CSAK! A szinte egy órás párbeszéd alatt megtudhatták, hogy a magukat szolidárisnak, elfogadónak és liberálisnak definiáló közösség tagjai eldönthetik, hogy ki vegyen részt a rendezvényen és ki nem.
A fű szagtól bűzlő romkocsma külső részében a már kitágult pupillák tucatjai feszültek a patrióták felé, majd másodperceken belül elkezdődött a már megszokott trágárkodás, személyeskedés és nácizás a fertő központjában. A magukat szervezőnek titulálók (megkülönböztető jelzéssel többségük nem rendelkezett) távozásra szólították a hazafiakat, akik ennek ellenére is be szerettek volna menni, hiszen mint minden résztvevő, visszaigazolást kaptak arról, hogy részt vehetnek az eseményen.
A Budapest Pride saját magának gyártott egy Házirendet, melyben leírták, hogy majd ők szelektálják azokat kik mehetnek be és kik nem. (A fehér heterók nem élveznek meglepően nagy előnyt- a szerk.)
Az intézkedő rendőrökkel való maximális együttműködés érdekében (nem mint a trágár csoport, akik most ünnepelték 50. évfordulóját annak, hogy nem engedelmeskedtek a rendőröknek. Milyen becsületre méltó. – a szerk.) a normálitásért küzdők elhagyták a benti helységet, hiszen az egyik kutyás rendőr jelezte a Mi Hazánk Ifjai felé, hogy velük érkezett kutyák a meleg autóban vannak, úgy hogy nem jár a motor. Állatvédőként ezt a kijelentést hallva azonnal a rendőrautóhoz mentek, hogy ott végezhessék el a rendőrök az igazoltatást és a kutyusoknak ne essen semmi baja.
Ma még hallhatsz a tényekről a homoszexualitással kapcsolatban – holnap már ki tudja…
Sikerült perverz ballib propagandaakció közben nyíltan szót emelni a valóság mellett.
Itt most az történt, hogy a rendezvényen, amelyen azt ünnepelték, hogy nem kell engedelmeskedni a rendőröknek, a rendezők rendőrt hívtak azokra, akik el akarták mondani az eltérő véleményüket. A jól ismert párbeszédkészségük nevében, amely mindig csak saját magát akarja hallani – azt, hogy „ne pofázz bele a perverziómba”. Vagy abba, hogy mikor mennyit drogozok? Mert aki belepofázik, az csakis „homofób” meg „náci” lehet. Orwellien ironikus eljárás.
De legalább érezték a fellépésből, hogy még nem „szabad a vásár”: Bizarr, piercinges figurák – deviáns karrier, bevezető fázis. Vajon hány lehet köztük drogos? Ha a rendőrség inkább drogot keresne ott, és nem a perverz anarchisták propagandaakcióit támogatná – vajon találna?
Ha az ember körülnéz a körükben, eszébe jut egy és más. Például az, hogy nem lenne-e jobb inkább pszichiátria segítségével orvosolni a családi háttér okozta lelki sérüléseket? Vagy lefogyni (hányra ráfért volna ott…) – ahelyett, hogy a zavaros lelkemet és a párkapcsolati kudarcaimat érzékelve kitalálom, hogy én „meleg” vagy „leszbikus” vagyok? És inkább „tolom az autómat egy életen át ahelyett, hogy megjavíttatnám”? Ma mámorosan ünneplem, hogy huszadmagammal bátran leordítottam kettőt, aki figyelmeztetni akart – majd évek múlva a szokásos partnerváltogató homokos életút után nem értem, hogy miért érzem üresnek, értelmetlennek és egy nagy kudarcnak az életemet.
De mi is volt pontosabban az a Stonewall, amit itt ünnepeltek? Amikor baloldali vagy ballib buzik üldözik a normális embereket… a keresztényeket, a zsidókat… orvosokat, egyetemi tanárokat, pszichiátereket… diákokat, szülőket, vállalkozókat,,, a logikusan gondolkodókat… az alaposan tájékozottakat… a véleményüket őszintén megmondókat… téged. Ott kezdődött mindez, ami ma Amerikában és más fejlett országokban egyre inkább jellemzővé válik, amint azt rengeteg konkrét ügy mutatja. Ránk is ez vár, ha hagyjuk.
Erről szólt a Stonewall.
1969-ben kezdődött el egy új és veszélyes politikai világmozgalom története a Stonewall Riot (KőfaliZavargás) nevű eseménnyel. A maffia által működtetett Stonewall nevű new yorki kocsma homoszexuális transzvesztita vendégei összecsaptak a rendőrökkel. Nagyon sokan voltak, a dulakodás órákig tartott, majd a következő napokon megismétlődött. Pár nap múlva többen létrehozták az agresszív és szélsőbalos jellegű Homoszexuális Felszabadítási Front nevű mozgalmat. Később más neveken, többféle társaság keretében folytatódott ugyanaz a mozgalom és tevékenység: jól szervezett és nagyon agresszív megfélemlítő akciók (amiket „zap”-nek, azaz „kiütés”-nek neveztek) politikusok, pszichiáterek és keresztény szervezetek ellen.
Ilyen akciókkal érték el azt is, hogy Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) megszavazza, hogy „ahomoszexualitás nem betegség” – példájukat a WHO is követte. Azóta hirdetik, hogy „a tudomány ezt normálisnak nyilvánította”…
Úgy indult a történet 1969-ben, hogy a homoszexuálisok szerencsétlen áldozatok, akik bebeszélték maguknak vagy egymásnak, hogy az orvosok tehetnek a bajukról. De ma már nemcsak arról van szó, hogy egyes agresszív homoszexuálisok hazudoznak és rágalmazzák a tisztességes embereket. A homoszexualitásról hazugságokat terjesztő arrogáns, erőszakos, totalitárius politikai mozgalom alakult ki mára, amit nevezhetünk homoszexualizmusnak. Nem minden homoszexuális vesz ebben részt, és sokheteroszexuális is részt vesz benne. Csorbítani akarnak alapjogokat, a szólás- és sajtószabadságot, a lelkiismereti és vallásszabadságot vagy a gyermekek jogát a családhoz. Alapjaiban támadják a családjogot, a házasság intézményét és veszélyeztetik a gyermekeket, fiatalokat – minket. Még magukat a homoszexuálisokat is. Valószínűleg sok homoszexuálist öltek meg azzal, hogy a hazugságaikkal elzárták előlük a gyógyulás lehetőségét. Amennyiben hagyjuk, Magyarországon is ez a veszély fenyeget. Ez a homoszexualista áradat nemrég csapott át a gáton az USA-ban. Európa egy részét is meghódította már. Nem ismer határokat, és hamarosan itt lesz.
Nem szabad hagyni, hogy egy demokráciában egyenként levadásszák azokat, akik fel merik emelni a szavukat a perverzió terjesztése ellen, a fiatalok megrontása ellen, a homoszexualitással kapcsolatos tudományos csalások ellen – ahogyan az ma az USA-ban, Kanadában és más fejlett országokban történik. Őrült és öngyilkos az a demokrácia, amely ezt eltűri. Oroszország nagyon jól tette, hogy betiltotta ezt, levágta a százfejű hidrát. Követnünk kell a példáját, amíg nem késő.
Forrás: Patriota.info, Mérce
