A genderideológia ártalmas a gyermekekre!

Az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiuma ezennel felszólítja az egészségügyi és oktatási szakembereket valamint a törvényhozókat, hogy utasítsanak el minden olyan irányelvet, amelyek a gyermekeket arra próbálják kondicionálni, hogy normálisnak fogadják el az ellenkező nem megszemélyesítését célzó kémiai és sebészeti beavatkozásokat. A valóságot ugyanis tények, és nem ideológiák határozzák meg.

1. Az emberi szexualitás objektív biológiai tulajdonság: az XY és XX a férfi és női nem genetikai markerei, és nem egy rendellenesség jelei. Az ember normális esetben férfiként vagy nőként fogan meg. Az emberi szexualitás bináris jelenség, azon nyilvánvaló célból, hogy fajunk szaporodása és fennmaradása biztosítva legyen. Ez az alapelv magától értetődik. Azok a különösen ritka, de nem kizárólagosan létező szexuális fejlődési rendellenességek (DSD-k), amelyek közé tartozik a herék elnőiesedése és a veleszületett mellékvese-hiperplázia, a bináris szexualitástól való devianciák, melyek orvosilag jól azonosíthatók, s melyeket helyesen tekintenek az emberi fejlődés rendellenességének. A DSD-től szenvedő személyek (akiket „interszexuálisnak” is nevezünk) nem egy harmadik nem képviselői.1

2. Senki sem születik valamilyen gender képviselőjeként. Mindenki valamilyen biológiai nem képviselője. A gender, azaz annak tudata és felfogása, hogy valaki férfi vagy nő, társadalmi és pszichológiai jelenség, nem pedig objektív biológiai tulajdonság. Senki sem születik tudatosan férfinak vagy nőnek, ez a tudat csak később alakul ki, és mint minden fejlődési folyamatot, ezt is megzavarhatják a gyermek szubjektív érzékelései, emberi kapcsolatai és a gyermekkor során tapasztalt hátrányos élmények. Azok az emberek, akik „úgy érzik, hogy az ellenkező nemhez tartoznak”, vagy „a kettő között érzik magukat valahol”, nem képeznek harmadik nemet. Biológiai értelemben továbbra is férfiak vagy nők maradnak. 2 3 4

3. Amennyiben valaki másnak hiszi magát, mint ami valójában, az a legjobb esetben is zavarodott gondolkodásra utal. Ha egy máskülönben egészséges biológiai értelemben vett fiú azt képzeli magáról, hogy lány, vagy ha egy máskülönben egészséges biológiai értelemben vett lány fiúnak hiszi magát, az objektív pszichológiai problémát jelent, amelynek forrása az elmében, és nem a testben keresendő, s ennek megfelelően kell azt kezelni is. Ezek a gyermekek nemi diszfóriában szenvednek. A nemi diszfória (gender dysphoria, GD), amelyet régebben nemi identitászavarnak (Gender Identity Disorder, GID) is neveztek, ismert mentális zavar, amely szerepel az Amerikai Pszichiátriai Egyesület Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének legújabb kiadásában (DSM- V)5. A GD/GID pszichodinamikájával és társadalmi tanulás révén való kialakulásával kapcsolatos elméleteket soha nem cáfolták meg. 2 4 5

4. A serdülőkor nem betegség, és a pubertás elérését akadályozó hormonok veszélyesek lehetnek. Akár visszafordítható a hatásuk, akár nem, a pubertást blokkoló hormonok betegség állapotát jelzik, melynek következtében a pubertás elmarad, és a korábban biológiai értelemben véve egészséges gyermek növekedése és ivarérése gátolódik6.

5. A DSM-V szerint a nemi identitászavaros fiúk 98%-a és a nemi identitászavaros lányok 88%-a végül elfogadja biológiai nemét a pubertás természetes befejeződése után.5

6. Azok a serdülőkort még el nem ért gyermekek, akik pubertásblokkoló anyagokat fogyasztanak, hogy ellenkező nemű személynek látsszanak, nemi hormonkezelésre szorulnak a serdülőkor késői szakaszában. Ez az eljárás végleges terméketlenséget eredményez. Ezek a gyermekek soha nem lesznek képesek genetikailag leszármazott utódot nemzeni, még mesterséges megtermékenyítés útján sem. A nemi hormonok (tesztoszteron és ösztrogén) alkalmazása ráadásul súlyos egészségi kockázatot is hordoz, így például, de nem kizárólagosan, keringési rendellenességeket, magas vérnyomást, vérrögöket, agyvérzést, cukorbetegséget és rákot is okozhatnak.7 8 9 10 11

7. Azon felnőttek körében, akiket nemi hormonokkal kezeltek, és nemváltó műtéten estek át, csaknem húszszor magasabb az öngyilkosok aránya, még Svédországban is, amely egyike az LGBTQ mozgalommal szembeni legelfogadóbb országoknak.12 Jóindulatú és ésszerű gondolkodású ember nem ítélhet gyermekeket erre a sorsra tudván azt, hogy a serdülőkor után a zavarodott lányok 88%-a és a fiúk 98%-a végül elfogadja a valóságot, s ezzel eléri a mentális és fizikai egészséget.

8. Gyermekeket arra oktatni, hogy az egész életen át tartó kémiai és sebészeti beavatkozások sora normális és egészséges dolog annak érdekében, hogy valaki az ellenkező nemet megszemélyesítse, nem más, mint a gyermekek veszélyeztetése. A nemi disszonanciák normálisként való feltüntetése a közoktatásban és a törvényhozásban megzavarja mind a gyermekeket, mind szüleiket, és emiatt egyre több gyermeket fognak az úgynevezett „genderklinikákra” vinni, hogy ott pubertásblokkoló anyagokkal kezeljék őket. Ez pedig ahhoz vezet, hogy később, felnőttként „önként” fogják választani a rákkeltő és más módon is mérgező nemihormon-kezeléseket, illetve egészséges testrészeik szükségtelen sebészeti csonkolását.

A 3. bekezdéssel kapcsolatban: „Hol írja azt az APA vagy a DSM-V, hogy a nemi diszfória egy mentális betegség?”

Az APA (Amerikai Pszichiátriai Egyesület) a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének (DSM-V) szerzője. Az APA kijelenti, hogy a GD következtében megélt szorongás vagy más hátrány kimeríti a mentális betegség fogalmát. A Kollégium nem ismer olyan orvosi szakirodalmat, amely olyan esetet dokumentálna, amelyben egy nemi diszfóriától szenvedő gyermek, aki pubertásblokkoló szereket fogyasztott, ne élt volna szorongásban a pubertás normális és egészséges folyamatának gondolatától.

A DSM-V definícióit idézve:

A DSM-V 455. oldalán, a Nemi diszfória a szexuális fejlődés rendellenessége nélkül című fejezetben olvasható a következő: „A nemi diszfória perzisztenciája a gyermekkortól a serdülőkorig vagy a felnőttkorig változó. A fiúnak születettek körében a perzisztencia 2,2% és 30% közötti. A lánynak születettek körében a perzisztencia 12% és 50% közötti.” Egyszerű matematikai művelettel kiszámítható, hogy a fiúnak születettek körében 100% – 2,2% = 97,8%, azaz a nemi zavarban szenvedő fiúk kb. 98%-a, a lánynak születettek körében pedig 100% – 12%, azaz a nemi zavarban szenvedő lányok 88%-a gyógyul ki a rendellenességből.

A lényeg tehát a következő: Ellenfeleink egy tudományos szempontból megalapozatlan mércét kívánnak népszerűsíteni a pszichológiai rendellenességtől (GD) szenvedő gyermekek körében, amely rendellenesség egyébként a páciensek túlnyomó többségének esetében magától elmúlna a serdülőkor végével. Egészen pontosan a következőket indítványozzák: a gyermek fizikai valósággal ellentétes gondolatainak megerősítését; ezen gyermekek kémiai kasztrációját még a serdülőkor előtt GnRH agonisták útján (pubertásgátlók, amelyek terméketlenséget, növekedési rendellenességeket, alacsony csontsűrűséget okoznak és ismeretlen hatást fejtenek ki az agyi fejlődésre); végezetül ezen gyermekek végleges sterilizációját 18 éves koruk előtt nemi hormonkezelés révén. A GD-től szenvedő fiatal gyermekek arra való ösztönzése, hogy az ellenkező nemet utánozzák és elfojtsák

saját pubertásukat, jól megfigyelhetően önigazoló folyamat. Ha egy fiút, aki megkérdőjelezi, hogy ő valójában fiú-e (akinek később férfivá kell érnie), lányként kezelnek, majd elfojtják a férfivá váláshoz vezető természetes érési folyamatát, nem nyilvánvaló, mi lesz az eredmény? Azonos nemű társai mindannyian fiatal férfiakká érnek, ellenkező nemű társai fiatal nőkké, de ő továbbra is serdülőfélben levő fiú marad. Ezáltal pszichoszociálisan elszigeteltté és magányossá válik. Nem lesz képes vele azonos nemű társaival azonosulva férfiként élni, ezért inkább „nem férfiként” vagy nőként fog tekinteni magára. Idegsebészeti kutatások azonban kimutatták, hogy a mellső agylebeny, amely a kockázatértékelésért és a döntéshozatalért felelős, nem fejlődik ki teljesen a húszas évek közepéig. Soha nem volt tudományos szempontból jobban megalapozott az a tény, hogy a gyermek- és serdülőkorú személyek még nem képesek felelős döntést hozni végleges, visszafordíthatatlan és egész életükre kiható egészségügyi beavatkozásokról. Ennek okán a Kollégium fenntartja, hogy ezen ideológia terjesztése kártékony, leginkább és elsősorban a nemi diszfóriától szenvedő gyermekekre nézve, de másodsorban nemi disszonanciától mentes társaikra nézve is, mert ezen tanok hatására közülük sokan megkérdőjelezhetik saját nemi identitásukat, és emiatt testi épségük és biztonságuk közvetlen veszélybe kerülhet.

A Kollégium szexualitással és genderproblémákkal kapcsolatos további álláspontjának megismeréséhez kérjük, látogassa meg ezt a weboldalt.

—————-

1 Consortium on the Management of Disorders of Sex Development, Clinical Guidelines for the Management of Disorders of Sex Development in Childhood. Intersex Society of North America, March 25, 2006. Accessed 3/20/16 from http://www.dsdguidelines.org/files/clinical.pdf.

2 Zucker, Kenneth J. and Bradley Susan J. Gender Identity and Psychosexual Disorders. FOCUS: The Journal of Lifelong Learning in Psychiatry. Vol. III, No. 4, Fall 2005 (598-617).

3 Whitehead, Neil W. Is Transsexuality biologically determined? Triple Helix (UK), Autumn 2000, p 6-8. accessed 3/20/16 from http://www.mygenes.co.nz/transsexuality.htm; see also Whitehead, Neil W. Twin Studies of Transsexuals [Reveals Discordance] accessed 3/20/16 from http://www.mygenes.co.nz/transs_stats.htm.

4 Jeffreys, Sheila. Gender Hurts: A Feminist Analysis of the Politics of Transgenderism. Routledge, New York, 2014 (pp.1-35).

5 American Psychiatric Association: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fifth Edition, Arlington, VA, American Psychiatric Association, 2013 (451-459). A nemi diszfória eseteinek előfordulásával kapcsolatosanlásd a 455. oldalt.

6 Hembree, WC, et al. Endocrine treatment of transsexual persons: an Endocrine Society clinical practice guideline. Clin Endocrinol Metab. 2009;94:3132-3154.

7 Olson-Kennedy, J and Forcier, M. Overview of the management of gender nonconformity in children and adolescents. UpToDate November 4, 2015. Accessed 3.20.16 from www.uptodate.com.

8 Moore, E., Wisniewski, & Dobs, A. Endocrine treatment of transsexual people: A review of treatment regimens, outcomes, and adverse effects. The Journal of Endocrinology & Metabolism, 2003; 88(9), pp 3467-3473.

9 FDA Drug Safety Communication issued for Testosterone products accessed 3.20.16:

http://www.fda.gov/Drugs/DrugSafety/PostmarketDrugSafetyInformationforPatientsandProviders/ucm161874.htm

10 World Health Organization Classification of Estrogen as a Class I Carcinogen:

http://www.who.int/reproductivehealth/topics/ageing/cocs_hrt_statement.pdf

11 Eyler AE, Pang SC, Clark A. LGBT assisted reproduction: current practice and future possibilities. LGBT Health 2014;1(3):151-156.

12 Dhejne, C, et.al. Long-Term Follow-Up of Transsexual Persons Undergoing Sex Reassignment Surgery: Cohort Study in Sweden PLoS ONE, 2011; 6(2). Affiliation: Department of Clinical Neuroscience, Division of Psychiatry, Karolinska Institutet, Stockholm, Sweden. Accessed 3.20.16 from http://journals.plos.org/plosone/article? id=10.1371/journal.pone.0016885.